WIKI
134 éve ezen a napon született Bartók Béla (Nagyszentmiklós, Osztrák–Magyar Monarchia, 1881. március 25. – New York, Amerikai Egyesült Államok, 1945. szeptember 26.) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.
Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt a komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott. 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be, Thomán István zongoraosztályába és Koessler János zeneszerzésosztályába. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált operája A kékszakállú herceg vára. 1940-ben a háború borzalmai elől hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. Szándéka ellenére már nem térhetett haza, 1945. szeptember 26-án halt meg leukémia következtében New Yorkban. Posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták 1948-ban. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok írta meg.
Zenéje
Bartók kezdetben a klasszicista és a romantikus zene jellegzetességeit sajátította el, ami nem véletlen, hiszen környezetében a zene ezen irányaival találkozhatott. Később – az 1896-os millenniumi ünnepségek és a fellángoló magyar nacionalizmus hatására – zenéjét hazafiasságának kifejezésére használta. Ebben az időben ismerkedett meg Richard Strauss merészen új zenéjével, ami nagy hatással volt pályafutásának korai szakaszára. Ezen hatások szép eredményei többek közt a ‘Pósa-dalok’ 1902-ben, illetve a Kossuth-szimfónia 1903-ban (az utóbbi esetében ugyan a mérleg a hazafias érzés felé billen, de Strauss programzenéjének hatása egyértelműen kimutatható rajta). Ugyancsak Strauss virtuóz hangszerelési technikáját használta az I. szvitben (1905) is. Mikor túljutott Strauss hatásán, Liszt Ferencre, neki is a kései, akkor még alig ismert és még kevésbé méltányolt műveire figyelt fel, és tudatosan vállalta ennek a hagyománynak folytatását.
A folklórkutatásai következményeként a népzenei nyelv teljesen beleépült zenéjébe, és nem csak azokba, amelyekben kifejezetten a népzene van előtérben (értsd: népdalfeldolgozások stb.)
Az 1920-as években újabb hatások érték művészetét, időben egymástól több századra levő, stilisztikailag is homlokegyenest ellentmondó stílusok: egyfelől Arnold Schönberg és Igor Stravinsky újításaival (atonalitás, dodekafónia stb.), másfelől fokozott érdeklődéssel tanulmányozta és interpretálta a francia és olasz barokk zongoramuzsikát (megjegyzendő, hogy sok darabot átdolgozott modern zongorára, illetve mindegyik darabot ellátta ujjrenddel, előadási jelekkel). Bartók úgy jellemezte ezt az időszakot, hogy fejlődése következetesen egy irányban haladt, és 1926-tól kezdve művei kontrapunktikusabbak, ugyanakkor pedig egyszerűbbek lettek.
Gondolkodásmódja egyre inkább a humanista törekvésekkel lett rokon, erre szép példa a Cantata Profana „csak tiszta forrásból” merítése. Másik lehetőségét a falusi nép és a természet közelségétől remélte, azonban a politikai problémák egyre sűrűsödtek, kitört a második világháború; ennek ellenére Bartók egyáltalán nem szakadt el humanista eszméitől, sőt még jobban felerősödött benne. A lét elviselhetetlenné vált itthon és a hazájától távol is. Kései művei, a II. hegedűverseny, a Zenekari Concerto és a III. zongoraverseny alkotója előtt már megvilágosodott az ember jövőjének reményteljes távlata, amelyet csodálatosan karcsú és nemes dallamosságával, formáinak klasszikus arányaival és egy Johann Sebastian Bach mélységes hitével járt be.
Főbb művei
Színpadi művek
1911: A kékszakállú herceg vára. Opera egy felvonásban, ősbemutatója 1918-ban.
1914–1916: A fából faragott királyfi. Balett, bemutatója 1917-ben.
1918–1919: A csodálatos mandarin. Balett, bemutatója 1926-ban.
Zenekari művek
1904: Rapszódia és Scherzo zongorára és zenekarra
1905: Első és második szvit
1923: Táncszvit
1936: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
1939: Divertimento vonószenekarra
1943: Concerto zenekarra
Versenyművek
1907–1908: I. hegedűverseny, ősbemutatója 1958-ban
1926: I. zongoraverseny
1930–1931: II. zongoraverseny
1937–1938: II., vagy „Nagy” hegedűverseny
1945: III. zongoraverseny
1945: Brácsaverseny
Kamarazene
1908: I. vonósnégyes
1917: II. vonósnégyes
1921: I. hegedű-zongoraszonáta
1922: II. hegedű-zongoraszonáta
1927: III. vonósnégyes
1928: IV. vonósnégyes
1928: I. rapszódia (hegedű-zongora; átirat: gordonka-zongora, illetve hegedű-zenekar), II. rapszódia (átdolgozása 1944, hegedű-zongora; átirat: hegedű-zenekar)
1931: 44 duó két hegedűre
1934: V. vonósnégyes
1937: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
1938: Kontrasztok hegedűre, klarinétra és zongorára
1939: VI. vonósnégyes
1944: Szólószonáta hegedűre
Searchtool right.svg Bővebben: Bartók Béla vonósnégyeseinek listája
Zongoraművek
1908: 14 bagatell
1908: Gyermekeknek
1911: Allegro Barbaro
1913: 18 könnyű darab
1915: Román népi táncok
1926: Kilenc kis zongoradarab
1926: Szabadban
1926: Szonáta zongorára
1933: Három rondó
1926–1937: Mikrokozmosz
Vokális művek
1898: Dalok zongorakísérettel
1912: 4 régi magyar népdal vegyeskórusra
1917: 4 Tót népdal vegyeskarra, zongorakísérettel
1930: Cantata Profana dupla kórusra, szólistákra és zenekarra
1935: Régi időkből háromszólamú vegyeskarra
Főbb írásai
1906: Magyar népdalok – Kodállyal közösen
1923: A máramarosi románok népzenéje.
1924: A magyar népdal.
1934: Népzenénk és a szomszéd népek zenéje
1935: A román kolindák melódiái.