| Kezdőlap | Galéria | Partnereink |
Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője, Erkel verseny- és munkatársa
1814. április 21-én született és 1851. július 17-én hunyt el Egressy Béni, a Szózat megzenésítője, több Erkel-opera librettistája, a Nemzeti Színház egykori karigazgatója, énekes színész, színműíró és fordító.
Tanulmányait Miskolcon és Sárospatakon végezte, első zenetanára édesapja, Egressy Galambos Pál református lelkipásztor volt. 1831-től tanított, majd 1834-ben színésznek állt, Kassán, Kolozsvárott játszott. 1835-ben Pesten a Várszínházban, 1837-től a Nemzeti Színház kórusában és kisebb prózai, később bariton szerepekben lépett fel. 1838-as itáliai tanulmányútja után – gyalog ment el Milánóig – kartanító is lett.
Hazatérése után felhagyott a színészettel, zeneszerzői és szövegírói munkára váltott: olasz, német és francia nyelvből fordított operákat, népszínműveket, összességében 19 opera és 60 népszínmű, illetve vaudeville szövegét ültette át magyarra. 1840-ben Erkel Ferenc Bátori Mária című operájának, majd a Hunyadi Lászlónak is ő írta a szövegkönyvét, sőt az opera 1844-es bemutatóján Egressy énekelte Rozgonyi királyi hadnagy szerepét.
1843-ban a Szózat megzenésítésével elnyerte a Nemzeti Színház pályadíját, egy évvel később a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázaton elismerésben részesült. A Petőfi-versek első megzenésítője: A virágnak megtiltani nem lehet, Alku, Ez a világ amilyen nagy, Fürdik a holdvilág, Ezrivel terem a fán a meggy nagy népszerűségre tettek szert, és a Nemzeti dal első megzenésítőjeként is Egressy Béni nevét jegyezzük fel.
Részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, 1849-ben írta meg a Klapka-indulót, és az általa korábban szervezett, fiatal és tehetséges cigányzenészekből álló, nemzetközi hírnevet elért zenekar szórakoztatta a front mögött a honvédeket. A szabadságharc leverése után menlevelet kapott és visszatért a Nemzeti Színházba, ahol haláláig tag volt, és karigazgatóként dolgozott. Népies műdalai zeneszerzőként is ismertté tették, Liszt és Brahms is használt fel belőlük motívumokat. (Via Magyar színházművészeti lexikon, Múlt-kor)