Hatalmas érdeklődés mellett rendezték meg az Egressy Béni Református Művészeti Középiskola hangversenytermében a dráma tanszak Padlás című vizsgaelőadását, mely Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter félig mese – félig musicalje

Aki esetleg nem látta, vagy újra megtekintené, az alábbiakban megteheti, ezen felül az eseményről készült képeket a felső menüsor végén lévő galériában található.

Intézményünk is csatlakozott a Föld Órája nevű világméretű önkéntes kezdeményezéshez, amely megpróbálja felhívni az emberek, vállalatok, intézmények, kormányok figyelmét a környezetszennyezés és a túlfogyasztás okozta problémákra.

Az intézmény is arra az időre lekapcsolja szervereit, és egyéb eszközeit.

Bartók Rádió

Korábban beszámoltunk arról, hogy Gyulai Endre Vienna Konservatorium Budapest klarinét szakos növendékei is felléptek azon a hangversenyen, mely 2015. október 18-án vasárnap rendeztek a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Az eseményen a Concerto Budapest Kamarazenekar kísérte a fellépőket. A Bartók Rádió ennek a koncertnek az első részét 2015. november 15-én délután adta le a rádióban. A második rész november 22-én 15 órától hallgató ugyanitt.

Aki lemaradt az első részről, az alábbiakban meghallgathatja.

Milyen hangszeren, milyen szerepkörben játszol?

Zongorázom, és egyes zenekarokban vokálozni is szoktam. Anno, az általános isksolában autodidakta módon tanultam meg gitározni, ami megmaradt az egyik legkedvesebb hobbimnak.

A szerepköröm igazából zongorista/billentyűs, emellett több produkcióban vagyok zenei vezető.

Miként sorolnád be magad, dzsesszzenész vagy?

Nem igazán tartom magam annak. Bár a konzervatóriumban dzsesszzongora szakon végeztem és sok zenekarban játszottam ezt a műfajt, mégis úgy érzem, zongorista/billentyűs vagyok. Nem szeretem ha beskatulyáznak. Számos zenei stílusban volt már szerencsém kipróbálni magam, a jazztől, a popzenén át egészen a sanzonok világáig.

23 éves korod ellenére már megannyi magyar „sztárral” zenéltél. Minek köszönhetően?

2006-ban felvételt nyertem Budapestre az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Kosz Szilveszter (azóta is nagyon kedves barátom) lett a zongoratanárom. A mai napig emlékszem az első órára, amikor elmagyarázta, hogy ha ezt a szakmát szeretném csinálni, akkor bizony fel kell kötnöm a gatyámat, mert rengeteg szorgalom kell hozzá, gyakorlás és alázat. Ekkor 14 éves voltam.

2008-ban találkoztam először egy fellépésen – szintén nagyon kedves barátommal és mentorommal – Szolnoki Péterrel, a Bon-Bon zenekar énekesével. Én a zenekarban kísértem Őt. Annyira tetszett neki a zongorajátékom, hogy a koncert után rögtön elkérte a telefonszámomat és további együttműködést ajánlott. Karrierem indulása tulajdonképpen erre az időpontra tehető. Egyik produkció hozta a másikat.

Másik ilyen találkozásom 2010-ben volt, akkor ismertem meg Závodi Gábort, Rúzsa Magdi, Demjén Ferenc, Kocz Zsuzsa és sok más előadó billentyűsét. Általa lettem állandó helyettes Magdi zenekarában, valamint Kulka János előadásának zenei vezetője.

Viszonylag ismeretlen a ,,session-zenész” kifejézés. Mit takar ez valójában?

Azokat a zenészeket hívják így, akik folyamatosan más projekteken dolgoznak. Értem ezt úgy, hogy elhívnak olyan zenekarokba ahol eredetileg nem én vagyok a fő zongorista, viszont az adott ember nem ér rá, nekem pedig be kell ugranom helyette. Ez természetesen fordítva is működik, amikor én nem érek rá, akkor helyettem is más ugrik be.

De olyan megbízást is kaptam már, hogy rakjak össze egy zenekart, aki kíséri Básti Juli színésznőt a Fábry Show-ban.

Nem zavaró, hogy amíg a szóló fronténekes learatja a babérokat, addig a zenekar, mely legalább olyan munkát (ha nem többet) tesz le az asztalra, mégis a háttérben marad?

Egy profi produkcióban mindenki ugyanannyit tesz hozzá a dologhoz, ettől működik és ettől jó. Mindenkinek a munkája ugyanolyan fontos és nem is lehet igazán összehasonlítani. Természetesen, ahogy az élet minden területén, itt is megvan minden posztnak az előnye és hátránya. Én speciel a főhősöket (mi így hívjuk őket) elnézve koncert után mindig ráébredek, hogy teljesen jó nekem a háttérben. Kívülről persze úgy tűnik, hogy amit ők csinálnak az buli, de valójában kőkemény munka.

A felsoroltak mellett kikkel dolgoztál még együtt?

Többek közt Kulka Jánossal zenei vezetőként, Éliás Gyulával, Gallusz Nikivel, Gergely Róbertel, Básti Julival, Kováts Verával, a KovácsÁgi Banddel és a Duka Jazz Banddel (szintén zenei vezetőként), Radics Gigivel, Nádor Dáviddal, Nikával, Hajdu Klárával, Jónás Andreával, Váczi Eszter Quartettel, Farkas Zsófival, Puskás Petivel, Pál Dénessel, Tompos Kátyával, Nagy Ádámmal (Roy és Ádám), a Group N Swing-el, Náray Erikával, Nagy Adrival, Nyári Károllyal és például a Kukutyin gyermekprodukcióval is.

Mi a teendője annak, aki a nyomdokaidba szeretne lépni?

Úgy tartja a mondás: “Érts ahhoz amit csinálsz, szeresd azt amit csinálsz és higgy abban amit csinálsz!” Nálam ez volt az alapelv és a mai napig is. Ha keményen küzd az ember az álmaiért, annak előbbutóbb meglesz a gyümölcse. Természetesen szerencse is kell hozzá, hogy az ember jókor legyen jó helyen.. Egy biztos, csak úgy nem jön magától. Kemény munka, emberség, alázat, kitartás és hit kell hozzá.

A session-zenészkedés egy állandó munkamód? Vagy minden session-zenész egy idő után állandó zenekari taggá válik, és hosszútávon megállapodik?

Ez abszolút változó. Vannak olyan produkciók, ahová egy-egy koncertre ugrottam be, ilyen pl.: Vastag Csaba, vagy Caramel. De volt olyan is, amikor helyettesből lettem zenei vezető, így a budapesti Thália Színház-Starfactory c. előadásában, vagy teszem azt Kulka János – Ez a hely c. szólóestjében.

Melyik zenekarban vagy szóló énekesnél dolgozol állandó zenészként, és nem beugróként?

Kevés zenekarban játszom állandó billentyűsként, ennyi produkció mellett azért nehéz is lenne. Több zenekarban (pl.: Bon-Bon, Magdi) állandó helyettesként játszom évek óta. Ez sok elfoglaltsággal jár, csak az emúlt nyáron Magdival közel 30 koncerten játszottam.

A Bon-Bon zenekarban – bár helyettes vagyok – ugyanolyan tagnak számítok, mint bárki más a zenekarból. Közöttük nőttem fel, 16 éves korom óta nyomjuk együtt. A rengeteg csodás koncert, turnék, együtt töltött idő azért összekovácsolt bennünket. Állandó elfoglaltság még Gergely Róbert-Szécsi Pál estje, a Duka Jazz Session, a Thália Színház, stb.

Rengeteg énekessel dolgozol együtt párhuzamosan. Minden előadó más és más, különböző igényekkel és hóbortokkal. Mennyire nehéz felvenni velük a ritmust, hogy egy összehangolt produkció szülessen?

Ahogy minden ember más és más, így az énekesek is teljesen különbözőek. Eleinte meg kellett szoknom, hogy eltérő munkatempó és folyamat van mindenhol. Furán is éreztem magam az új környezetben. Ezekhez az ember az évek alatt hozzászokik és felveszi a ritmust.

Van saját zenekarod?

Egyelőre nincs, de mindenképpen szeretnék a jövőben. Most még úgy érzem, nem jött el az ideje.

Mi az álomszínpad számodra?

Mondanám, hogy a Wembley Aréna, de azt gondolom, előadó és közönség nélkül az is “csak,” egy üres terem lenne. Így inkább előadót mondanék. Richie Samborával, Bruno Marssal a világ bármelyik színpadán szívesen játszanék.

Van példaképed?

Több is. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen első és legfontosabb példaképeim a szüleim és a nagyszüleim. Csodálatos emberek. Miattuk lettem az, aki vagyok, nem vitás. A sikereim nagyban az Ő érdemük is.

Zeneileg is hosszú a lista, ezek nagyrészt külföldi előadók (sajnos sokuk már nem él) ilyen pl.: Michael Jackson, Ray Charles, Eric Clapton, Bon Jovi, Richie Sambora, stb. Magyarországi példaképeim Presszer Gábor, Madarász Gábor (gitáros,zeneszerző), Szolnoki Péter, Szentmihályi “Michel” Gábor, Sipeki Zoli (gitáros, Zorán) és még sorolhatnám. És nem hagyhatom ki a tanáromat Kosz Szilvesztert.

Jelenleg Budapesten élsz. Milyen gyakran jársz haza Szepsibe?

Általában 2-3 havonta.

Ha itthon vagy, mivel töltöd az idődet?

Próbálok minél több időt tölteni a családommal és a barátaimmal. De volt már, hogy koncerteztem is. A kettő olykor együtt jár.

A zenélésen kívül melyik az a terület, ahol szívesen kipróbálnád magad?

Ha a cimboráim ezt olvassák, nagyot fognak nevetni, ugyanis a repülésért és a repülőkért vagyok teljesen oda. Rendszeresen járok ki a repülőtérre nézegetni, fényképezni a fel- és leszálló ,,madarakat”. Egyszer mindenképpen szeretnék pilótajogsit, legalább egymotoros kisrepülőre. A másik, amit kipróbálnék, az a színészet. Anno Szepsiben próbálkoztam szavalóversenyekkel, de az említésre méltó helyezés elkerült,

Hol szoktál koncertezni?

Változó. Ilyenkor téli időszakban általában Budapesten, de egyébként szerte az országban. Külföldre is sokat járunk, Erdély már teljesen otthonos, de ilyen akár a Felvidék, Délvidék is.

Távlati terveid?

Szeretném összerakni a saját produkciómat és szeretnék egy szólólemezt. Külföld irányába is szeretnék nyitni. Vannak még tervek bőven, de azokat egyenlőre megtartanám magamnak, nem szeretném elkiabálni.

Itthon, vagy külföldön képzeled el a jövődet?

Attól függ melyik otthonomról van szó, merthogy mára már mindkettőt annak tekintem. Egyenlőre jól érzem magam a bőrömben itt Budapesten, viszont semmi sem kizárt. 2014-ben a Roland hangszercég támogatott művésze lettem. Így azért valamelyest nyílnak a kapuk és van is lehetőség hálistennek. De úgy döntöttem, hagyom a jövőnek hogy meglepjen. Épp a minap olvastam a következőt Oscar Wilde egyik könyvében, a kérdésre egyfajta válasz is lehet: ,,Bármely zugocska, amelyet szeretünk, a világ számunkra”.

Demko Gergővel Csonka Ákos beszélgetett

Fotók: Demko Gergő facebook oldala.

Korkep.sk